Valamiért pár éve hobbimmá vált, hogy bármerre járok, figyelemmel kísérem a korábban arra tévedt ultra- és huligáncsoportok maguk után hagyott matricáit. Valahogy mindig elképzelem, ahogyan pocakos, Fred Perry pólós apukák a családdal kirándulva sunyiba kipattintják a villanypóznára a matricát, amíg az asszony nem figyel oda, mert a kilátásban gyönyörködik. Van ebben valami számomra rendkívül érdekes és elragadó, de talán azért is vonz ez az egész, mert az ultrák matricakultúrája a fanzinekhez vagy a rétegirodalomhoz hasonlóan afféle alternatív, földalatti kommunikációs eszköz, és az efféle dolgok iránti rajongás nálam nevezhető szakmai ártalomnak.

Tihany nyilván tiszta kis falu, nincs minden egyes pózna és közlekedési tábla szénné ragasztgatva mint Budapest belvárosában, azonban néha itt is el-el jár az errefelé üdülő focidrukkerek keze. Most összegyűjtöttem egy csokorba azt a néhány matricát, amikbe Tihany utcáin sikerült belefutnom az elmúlt hetek során.

A klasszikus Andy Capp design, amivel alapvetően lehetetlen mellényúlni

Méretes darabbal képviselteti magát a falucentrum egyik póznáján a drezdai Dynamo

Ha már Dynamo, akkor Ukrajna sem hiányozhat

A szintén ukrán Vorskla Ultras egy kevésbé esztétikus darabbal rukkolt elő

Határon túli testvéreink is jelen vannak a faluközpontban egy jó levonóval

Szolnok casuals - az Adidas Originals logó mutációjából mondjuk már láttam esztétikusabb változatot is, de egynek azért elmegy

Ez viszont talán minden magyar matrica közül az egyik kedvencem - az Olaj Brigáddal turnézó, szolnoki Raoul Duke

A berlini Hertha BSC, akiknek a matricája pont annyira kifejező, érdekfeszítő és esztétikus, mint egy Balatonnál nyaraló német kisnyugdíjas bőrkeményedéses sarka.

És végül egy kissé megkopott lila-fehér darab. Újpest hools on holiday 2016

Ha már itt tartunk, egyébként érdemes megemlíteni, hogy Tihanynak nem csak rendes megyei első osztályú focicsapata, de lelkes helyi szurkolói is vannak. Erre már az első napokban sikerült rájönnöm, amikor a kocsmába betérve megláttam a mennyezetről lelógó szurkolói sálat, rajta a felirattal: Félszigeti Zöldek. Habár a zöld-fehér színpárosítás meglehetősen távol áll a szívemtől, azért jó látni, hogy nem csupán meccsre járnak rendesen, de a sálak mellett matricáik is vannak.